Iskolakezdés

Nincs mese, be kell íratni a gyereket

A 2013-ban életbe lépő új szabályok szerint be kell íratni iskolába azokat a gyerekeket, akik augusztus 31-ig hatévesek lesznek és iskolaérettnek nyilvánítják őket. Míg eddig az iskolakezdésről a döntést a szülő hozhatta meg, a törvény alapján ez az óvoda kezébe kerül: akit iskolaérettnek nyilvánítanak, annak el is kell kezdenie az iskolát. Csak akkor maradhat még egy évig az óvodában, ha az óvoda vagy egy szakértői vizsgálat még nem találja alkalmasnak az iskolai életre. Sok szülő a nyáron született gyermekét szeretné még visszatartani egy évre, annak ellenére, hogy iskolaérett, nem szeretnék kitenni őket annak hogy ő álljon a tornasor végén, ő készüljön el utoljára a feladatokkal, vagy ő maradjon le mindig a futásban           

Túl korán, túl későn

A túl korai iskolakezdés hosszú évekre meghatározhatja a gyerek tanuláshoz való viszonyát. Ha kudarc éri, vagy a követelmények teljesíthetetlenek számára, elmegy a kedve a tanulástól. Szintén megvannak a veszélyei az indokolatlan halasztásnak is. Az óvodában unatkozó gyerek előbb utóbb feszültté válik, a nála kisebb gyerekek között nehezen talál barátokat a játékhoz.

Az óvoda dönt

Az EMMI-rendelet alapján az óvodák a gyermekek ismeretében állítanak ki igazolást arról, hogy a gyermek megszerezte az iskolába lépéséhez szükséges fejlettséget, vagy dönthetnek úgy, hogy még egy évig maradjon óvodában. A szülők kezében ilyenkor egyetlen eszköz marad: iskolaérettségi vizsgálatot kezdeményezhetnek.

Egy ilyen vizsgálaton a gyerekeket a szakemberek megfigyelik csoportos játék közben, és felmérik egyéni képességeiket is, szókincsüket, mozgásukat, térbeli és időbeli tájékozódásukat, finommotoros képességeiket.

Az óvodáknak már csak azért sem érdekük visszatartani az iskolaérettnek nyilvánított gyerekeket, mert szükség van az óvodai helyekre. Ezért csak tényleg azoknak javasolják, hogy maradjanak, akiknél további fejlesztés indokolt.  

Érett az iskolára?

Magyarországon nem kötelező a gyermekek iskolaérettségi vizsgálata. Ahogy írtam az óvoda dönt, és csak ha problémát látnak, kezdeményezik a vizsgálatot. Vagy a szülő kezdeményezi, például annak érdekében, hogy visszatartsa a gyermekét. Az kimondható, hogy nagyrészüknek ezt sikerül is elérniük. Viszont azok a szülők akik kevésbé tájékozottak, feltétel nélkül elfogadják az óvoda véleményét. Sajnos a klinikai gyakorlatban látjuk, hogy sokszor azok a gyermekek sem kerülnek el iskolaérettségi vizsgálatra, akiknél tudhatóan fennállnak nehézségek, éretlenség, hiszen egy „nehezebben kezelhető, problémás” gyermektől az óvoda is szeretne „szabadulni”.

Nyílik az olló

Mint ahogy a Defacto vizsgálatában is egyértelműen látszik, a halasztott iskolakezdés elsősorban pont azoknál a családoknál lenne kifejezetten hasznos, ahol alacsonyabb a szocioökonómiai státusz, alacsonyabb az iskolázottság, nagyobb a tájékozatlanság. Aggasztó, hogy míg tőlünk nyugatra az iskolával a társadalmi különbségek évről-évre csökkennek, nálunk nem, sőt nyílik az a képzeletbeli olló. Aki lemaradással indul, az egyre jobban lemarad, és ennekMMmm iskolákban kialakult helyzet sem kedvez.Bár sok a kitűnő tanító, a magyar iskolák akkor is mintha elfelejtették volna, milyen a gyerek. A gyerek nélkül kitalált iskolarendszer túl gyors, sok esetben még egy érett, jó képességű gyermeknek is.

Nyer vagy veszít a gyerek az iskolakezdés eltolásával?

A szakemberek álláspontja sem egyértelmű. Vekerdy Tamás úgy véli, hogy az iskolakezdés egy évvel való eltolásával a gyerek nem veszít egy évet, hanem nyer - a játék számára. Hiszen egy hatéves gyerek számára még nem a tanulás, hanem a szabad játék, a mese, az ének a legfejlesztőbb.

Vajda Zsuzsanna pszichológus szerint azonban a visszatartás pozitív hatása nem egyértelmű. "Az óvónők beszámolói szerint a 6 év körüli gyerekek nagy része képességei alapján alkalmas lenne az iskolakezdésre, és a halasztás kudarcélményt jelent a számukra, azaz nemhogy javítaná, hanem rontja az önértékelésüket"

Valamint a kitolódott tanulással az életidő tékozlása is nagy felelősség, mind személyes, mind gazdasági viszonylatban. Abban mindkét gyermekpszichológus egyetért: nem szerencsés, hogy jelenleg két elsős között akár két év korkülönbség is lehet.

Mi lehet a megoldás?

Talán a szigorúbb szűrési feltételek. Az iskolaérettség szigorúbb, akár kötelező érvényű vizsgálata, hogy valóban csak azok maradhassanak még óvodában akiknek szükségük van a plusz fejlesztésre annak érdekében, hogy ne hátránnyal induljanak az iskolában. Fontos, hogy a döntést független szakemberek hozzák meg, kivéve ezt a szülők, vagy óvodák kezéből. Nem azért mert nem értenek hozzá, hiszen a szülő a gyermeke legjobb szakértője, de ahhoz hogy csökkentsük az egyre nagyobb társadalmi különbségeket, meg kell adnunk a lehetőséget, amiben az iskolai teljesítmény kulcsfontosságú.

Ez a gyerek „hiperaktív”

 

Milyen gyakran hallom ezt a szót a mindennapokban a szülőktől, nagyszülőktől, pedagógusoktól azoknak a gyerekeknek a szinonimájaként akik kicsit többet mozognak, elevenek, rosszalkodnak, esetleg agresszívak. Mennyire könnyen rámondjuk sok gyermekre, teljesen tévesen használva a kifejezést, ezzel hatalmas károkat okozva a gyermeknek, szülőnek, valamint negatívan leértékeljük a kifejezés mögött meghúzódó betegséget.

Mert ADHD egy betegség. A mozaikszó a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar angol rövidítése (ADHD = Attention Deficit and/or Hyperactivity Disorder). Amikor tehát legyintünk egy-egy "rosszalkodó" gyerekre, mondván, hiperaktív, használjuk azt azért, hogy segítsük őt. Az ADHD-nak három fő formája ismert: az egyiknek a túlmozgás a vezető tünete, a másiknak a figyelemzavar, a harmadiknál pedig mindkettő egyaránt hangsúlyos. A fiúknál kilencszer gyakrabban fordul elő ez a betegség, mint a lányoknál. Magyarországon mintegy 70 ezer gyermeket érint, ami azt jelenti, hogy minden iskolai és óvodai osztályban van legalább egy ADHDs gyermek!

Az ADHD-s gyermek:

Nem bír megülni, folyton izeg-mozog, fészkelődik. Gyakran félbeszakít másokat, türelmetlen, nem bír várakozni. Babrál, rohangál, ugrál. Sokat beszél, nem képes önállóan, nyugodtan játszani. Akinél a figyelemzavar dominál, az a külvilág számára álmodozónak, lassúnak tűnik. Figyelmét a külvilágból érkező különféle ingerek vonják el. Nem figyel a részletekre, sok hibát vét. Nehezen figyel hosszabb ideig ugyanarra a dologra. Úgy tűnik, mintha nem figyelne, mikor beszélnek hozzá. Nem követi az instrukciókat. Nem kedveli a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket, igyekszik elkerülni azokat. Elveszíti a dolgait, feledékeny. Képtelen veszíteni. Ha pedig teljesítményével nem tudja felhívni magára a figyelmet, akkor majd felhívja mással: az extrém viselkedésével.

A legtöbb ADHD-s gyerek kiváló értelmi képességekkel rendelkezik, és igen kreatív, jó a humora, kifejezetten jó szociális képességeik vannak, és kitűnő memóriájuk. Ezekről mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni a nehézségek mellett, így a kudarcok hatására nem tudják megfelelően kibontakoztatni a jó képességeiket. Helyette belekerülnek abba a negatív „rosszgyerek” skatulyába ami összeforrt a hiperaktvitás kifejezéssel.

„Meg kéne nevelni ezt a gyereket…”

Hallom sokszor ezt a mondatot is. Sokan úgy gondolják, az ADHD nevelési hiba eredménye. Ez tévedés! Az ADHD egy betegség, egy sajátos agyi állapot, neurobiológiai zavar, az irányító funkciók sérülése, amelyet gyermekpszichiáter állapíthat meg. Viszont jelenleg csupán az érintettek negyedét kezeli terapeuta.

Kezeletlenség következménye

Ha nem ismerik fel időben a betegséget az súlyos következménnyel járhat. Aki nem tud figyelni, az tanulási zavarokkal fog küzdeni. Akinek az iskolai teljesítménye elmarad, az máshol igyekszik majd kitűnni. Akit folyamatos kudarcok érik mert képességei alatt teljesít, az szorongó lesz, önbizalomhiánnyal küzd majd. Az ilyen fiatal könnyebben sodródik rossz irányba, csapódik bandákhoz.

Egy felmérésben megkérdezték az érintett gyermekeket, hogy "Mit jelent számodra az ADHD?" Meglepően sokan válaszoltak így: "Azt, hogy hülye vagyok!" Fontos tudatosítani a gyerekekben, hogy ez a betegség nem csökkenti az ő értékeit! És ezt a környezetben is itt az ideje tudatosítani.

Az ADHD nem nőhető ki. De kellő figyelemmel, türelemmel és szeretettel a betegség ellenére a legjobbat hozhatjuk ki gyermekünkből.

Erre figyeljünk:

  • Ha kérünk valamit a gyerektől, nézzünk a szemébe!
  • Legyünk egyértelműek és tömörek!
  • Egyszerre csak egy dolgot kérjünk!
  • Adjunk azonnali visszajelzést!
  • Jutalmazzuk Öket
  • Alakítsunk ki pontos napirendet, egyértelmű szabályokat!
  • Tűzzünk ki pontosan megfogalmazott célokat!

ÉS….

  • Türelem, türelem, türelem!

Felelősség, fegyelem, és szigor témakörében van mit (újra)tanulnunk

 

Ami a gyereknevelés kultúráját illeti az utóbbi időben az tapasztalható, hogy a szülők képtelenek nemet mondani, a gyerekek pedig mindent akarnak, mégpedig azonnal. A mértéktelenség kultúrájában élünk. Az emberek már nem képesek kemény munkát fektetni olyan vállalkozásba, ami csak később válik az örömszerzés forrásává. A modern gyerek követel, érdeket érvényesít, a kívánságai azonnali kielégítésre találnak. Felmerülhet a kérdés, emögött valóban a gyermek áll, vagy inkább az a szülő, aki mindezt hagyja?

Cikk folytatása

Rossz evő gyermek őrületbe kergeti a szüleit

Ha a gyerekek nem akarnak enni, szüleik a legelképesztőbb ötleteket és rituálékat találják ki, hogy mégis rábírják őket néhány falat elfogyasztására. A jó étvágyú gyerekek szülei el sem tudják képzelni, micsoda feszültség és nyomás lesz úrrá a "rossz evő" gyerekek szülein.

Cikk folytatása

Partnerek

szl szakerto banner 120x240 vegleges mackorendelo logo new

Free WordPress Themes - Download High-quality Templates